Ízelítő az 1. fejezetből

(...)

- Egy kávé, két cukorral és egy kis tejszínnel – szólalt meg egy kellemes hang mellettem, de mielőtt felnéztem volna a hang tulajdonosára, kezeim önkéntelenül remegni kezdtek és teljes erőmből megragadtam a lány csuklóját. Jól tudtam, hogy ez minek a kezdete, de a remegésnek nem kellene megtörténnie. A családunk már születésüknél fogva vérfarkasok voltak. Az átváltozást elviekben bármikor kezelni tudtuk: még teliholdkor is. De akkor mi ez? És a válasz szinte fájdalomként hasított belém. Újra az az illat csapta meg az orromat, ami csak még jobban kiélesítette az érzékszerveimet. Nem volt más választásom. Minden szó nélkül eltoltam magam az asztaltól és a férfi mosdóba rohantam. Hallottam Laura hangját, amint aggódóan Tylert kérdezi, majd székének nyikorgása ütötte meg a fülem, végül húgom siető léptei. Fittyet hányva a vendégek értetlen arckifejezésére, egészen a férfi mosdóig követett, ahol én már az egyik fülkét bezárva magam mögött, megpróbáltam visszafojtani az épp felszínre törő farkas énemet.

- Derek? Itt vagy? Derek? – szólítgatott halkan, kissé bizonytalanul.

- Laura – nyögtem ki végül. – Kérlek, gyere ide – nyitottam ki a fülke ajtaját, mire húgom kikerekedett szemekkel bámult rám. – Bármit is látsz, fogalmam sincs, hogyan és miért történt.

- Te teljesen megőrültél! – rivallt rám, majd becsapta a fülke ajtaját, és nekitámaszkodva folytatta. – Addig ki ne gyere onnan, amíg emberibb formád nem lesz.

(...)