Kedves Olvasóim!
Nem is tudom, hogy kezdjem....
Nem tudom, van e még, aki néha napján csak úgy véletlenül idetéved a blogomra.
Hosszú volt ez a - lassan 10 év - szünet. Atyaég, még leírni is sok...
Annyi mindent történt ezalatt az idő alatt... Gondolom ezzel más is így van.
Emlékszem kb. még csak tini voltam, amikor nekiálltam ennek a történetnek, amelyet - mondanom sem kell- egy szuper, cselekménydús sorozat ihletett meg. Imádtam minden percét az írásának, és a szereplők... jajj, nagyon a szívemhez nőttek. ❤
Kedves Olvasóim, az igazság az, hogy én is felnőttem... igen, kicsit eljárt felettem is az idő... *gúnyos mosoly*
Bár nem tudom, milyen indíttatásból, de az elmúlt héten valamiért rákerestem a blogomra, vajon az internet csodás világában nem törölte e a "Nagy Főnök". És láss csodát, még megvan az én drágalátos "csoda világom", ahova olyan boldog szívvel tértem mindig vissza, izgatottan várva vajon mi a drága olvasóim véleménye a történet alakulásáról.
Ezért is szeretném Nektek megköszönni, Nektek, akik támogattatok, bíztattatok, hogy semmiképp se hagyjak fel az írással. Hálás vagyok mindenért!
Úgy érzem lassan így 10 év távlatából újra megihletett Derek és Molly kapcsolata, ha lehet így mondani. Szeretném folytatni ott, ahol abbamaradt...
Ha bárki olvassa e sorokat, és ismeri a két fiatal történetét, nagyon örülnék egy kis visszajelzésnek.
Puszi:
Hope
