Ízelítő a 4. fejezetből

(...)  

- Ami azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk életben – pattant fel az ágyról Laura, majd siető léptekkel a szobaajtó felé vette az irányt.

- Most hová mész?

- Egyet tippelhetsz – válaszolta félvállról.

- Nem ölheted meg, hiszen csak félig az, ami.

- Nem tudhatod. És különben is, az ereiben egy Alfa vére csordogál – vágott vissza dühösen. Hangjában azonban egy cseppnyi félelmet véltem felfedezni.

- Ha nem ismernélek, azt hinném, hogy egy pillanatra megijedtél Mollytól.

- Áh, szóval már a nevén is szólítod?

- Te akartad, hogy a bizalmába férkőzzek.

- Igen, és ennyi már épp elég is volt. Akció lefújva! Most pedig azon leszek, hogy mihamarabb végezzek a lánnyal.

- Én pedig nem fogom engedni, hogy csak úgy megöld őt. Hisz még azt sem tudjuk, hogy…

- Derek, ez a lány egy időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat. Csak a megfelelő alkalom kell hozzá, ami lehet, hogy közelebb van, mint gondolnánk.

- Miért félsz tőle ennyire? – kérdeztem gyanakodva, összeszűkült szemmel, majd közelebb léptem hozzá és mélyen a szemeibe néztem.

(...)